Vasárnap, 2023-05-28, 8:56 PM
Üdvözöllek Vendég NYAKLÁNC (2.)- Elnézést – suttogta Remy.Lehajtott fejjel bemászott az utolsó előtti sorba, és lehuppant az előadóban. Látta, hogy Cameron észrevette a pódiumon, ezért odaintett neki. Allison csak a szemével jelzett vissza. Már csak 3 perc volt hátra Cam előadásából, mikor megszólalt Hadley csipogója. Gyorsan rácsapott, hogy elhallgasson, és megnézte. Foreman nem bírt az új beteggel, és az ő segítségét kérte. - Bocsi – suttogta ismét. – Vészhelyzet – tette hozzá, és kislisszolt az ajtón. Onnan még visszanézett, és látta, hogy Allison gondterhelten néz utána. - Nos, köszönöm a figyelmet, ennyi lett volna mára – zárta le mondandóját Cam. – Jövő héten találkozunk. - Dr. Cameron, elnézést hogy zavarom – lépett oda hozzá egy orvostanhallgató. - Ne haragudjon, de rohannom kell. Következő alkalommal megbeszélhetjük? – kérdezte. - Igen, természetesen. - Elnézést még egyszer – szólt, és elindult felfelé, amerre Remy távozott az imént sietősen. A folyosóra kiérve már senki nem volt ott. – Hamar elhúztak – gondolta magában. Hirtelen a napsugár megcsillantott valamit a fal mellett. Allison odalépett, és Remy nyakláncát pillantotta meg. Felvette, és letisztogatta. – Elviszem neki – gondolta. A lifthez ért, és megnyomta a gombot. Mikor kinyílt az ajtó régi munkahelye emeletén, arra lett figyelmes, hogy két nővér szalad végig a folyosón az egyik vizsgáló felé. Rögtön tudta, hogy Remy is csak ott lehet, ezért ő is elkezdett szaladni abba az irányba. - Segítsek? – kérdezte Foreman hátát, aki a legközelebb állt az ajtóhoz. - Mit keresel itt? De mindegy is! Adhatnál nekem egy másik tűt! - Itt van. – adta a kezébe. – Megvagy? – kérdezte az ágy másik oldalán álló Remy-t. - Igen, csak nem sikerül vénát találnom. A beteg eközben elkezdett hánykolódni. - De hisz ő Mr. Palmer! Délelőtt még nálunk volt! Mi történt? – kiáltott fel Allison. - Miután hazaengedtétek, otthon ismét összeesett. És van pár kiütése is, amit nem tudunk megmagyarázni – mondta Foreman. - Áááh! – szisszent fel Remy. - Mi az? – kérdezte Allison, és átment a lány oldalára. - Megszúrtam magam a tűvel – mutatta fel vérző kézfejét. - Még steril volt? – kérdezte rögtön Foreman. - Igen. Csak megremegett a kezem. És Mr. Palmer is annyira hánykolódik – tette hozzá gyorsan. - Cam, levennél tőle vért a biztonság kedvéért? És csipogtassátok meg Kutnert! - Rendben. Gyere – vitte ki a lányt Allison a folyosóra. – Keresünk egy üres szobát. - Szólok Kutnernek közben. - Jól van. Menjünk ide be – vonta Hadley-t egy üres szoba felé. - Nem szeretem mostanában a vérvételeket.. – mondta Remy, miközben levette a köpenyét. - Miért? - Nem kaptam jó híreket a legutolsó után – mondta szomorúan. - El akarod mondani? – kérdezte Allison, miközben lefertőtlenítette Remy bőrét. - Nem – rázta a fejét tagadólag. - Oké – hagyta ennyiben Allison. – Szorítsd ökölbe a kezedet! – kérte. - Francba! – kiáltott fel hirtelen Hadley. - Mi a baj? Rosszul szúrtalak meg? – kérdezte aggodalmasan Cam. - Nem, dehogyis…te jól csinálod – mosolygott rá. – De most vettem észre, hogy elhagytam a nyakláncomat… - Sokat jelentett? - Igen. Még anyukám hordta régen. Úgy érzem, hogy így mindig velem van. Biztos mikor szaladtam ide, leszakadt a nyakamból… - tette hozzá szomorúan. - Készen vagyunk – végzett a vérvétellel Allison. – Nem szédülsz? - Nem, jól érzem magam. Köszönöm. - Ezt leküldöm a laborba, de szerintem rendben lesz. – simította meg Remy karját. - Kösz. - Ó, és amíg el nem felejtem – szólalt meg Allison mintegy mellékesen. – Ezt találtam ide jövet. – húzta elő zsebéből Remy nyakláncát. - Istenem! Hát ez hihetetlen! Pont te találtad meg? - Ennek így kellett történnie – mosolygott Allison. - El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked – ölelte át Allisont. - Igazán, én csak felvettem – szabadkozott. - Köszönöm – ölelte még mindig a lányt. Végül elengedte. A kezeivel, miközben elengedte Allisont, megcirógatta a lány karjait. Az arcuk közel volt egymáshoz, még az ölelésből kibontakozva. - Szívesen – válaszolta Allison. Remy érezte a lány leheletét az arcán. Kisimított egy hajtincset Allison arcából. - Tegyem a nyakadba? – kérdezte Cam. - Igen – válaszolta halkan Remy, még mindig közel Allison arcához. Remy összefogta a haját, Alison pedig a nyakába tette a láncot. - Így – szólt, és eligazgatta Remy haját. - Még egyszer, nagyon hálás vagyok – hajolt még közelebb Allisonhoz. Az orruk szinte már egymáshoz ért. Allison látta, hogy Remy pilantása az ajkaira esik. Ekkor lépett be a szobába egy nővér. - Dr. Hadley! Dr. Foreman keresi. - Köszönjük, már megyünk is – lépett hátrébb Allison, a nővérre mosolyogva. – Nekem amúgy is vissza kell mennem a Sürgősségire – fordult Remyhez. - Kösz, mindent – válaszolt Hadley. - Nincs mit. - Holnap? Ebéd? - Persze! Mindenképp! – válaszolt Allison túlzott rajongással. Zavart pilantást vetett Remyre, majd elindult az ajtó felé. – Én megyek is. Szia! - Szia! – válaszolt Remy. - Nos, miért is keres dr. Foreman? – kérdezte a nővértől. |
|
||||||||||||||||||||||||
Copyright MyCorp © 2023 | Ingyenes webtárhely uCoz |