Kedd, 2024-05-21, 4:19 AM
Üdvözöllek Vendég





House intézkedik (8.)



- House!
- Ó, leszboszi boszi! Mit tehetek érted, Tizenháromka? – kérdezte a mellé érő lányt.
- Öhm – kezdte zavarta Remy, House megszólítása miatt. – Most már Tizenháromka?
- Nem tetszik?
- Maradjunk inkább a Tizenháromnál, ha választani lehet.
- Rendben, Leszbikus.
- Nem most egyeztünk meg a Tizenháromban?
- A többi megszólításodra vonatkozóan nem mondtál semmit.
- Áhh – legyintett Remy. – Miért vagy mostanában ilyen szemét Foremannel?
- Azért szaladtál mérföldeket utánam, hogy ezt megkérdezd?
- Nem, én csak…
- Ó, deee, te igen – mondta felcsillanó szemekkel a főnöke. – De ugye tudsz arról, hogy a Csokifiú vidáman himbálódzik?
- Tessék?
- Hümm, hogy mondjam szebben – fogta meg az állát House. – Férfiból van, eredetileg is, nincs átoperáltatva vagy ilyesmi.
- Hogy… most… mi???
- Hagyjuk. Szóval miért izgat hirtelen ennyire, hogyan viselkedem vele szemben?
- Engem nem érdekel – visszakozott Tizenhármas. – Én csak nem szeretném, ha kigolyóznád őt.
- Újra megkérdezem: Miért izgat ennyire, hogyan viselkedem vele szemben?
- Mondtam már, hogy engem nem…
- Rendben, persze! – indult el újra House. – Engem nem érdekel, hogy ti mit csináltok munkaidőn kívül – fordult hátra -, de azt ne várd, hogy csak azért, mert a te „pasid” – mutatott idézőjelet -, én már hozzá se fogok szólni!
- Nem a pasim, és nem a „pasim” – mutatott Remy is idézőjelet. – Csak feltűnt, hogy mostanában folyton szekálod, ennyi az egész.
- Kutner is folyton szekálom. Sőt, a minicsődört is folyton szekálom. Sőőőt – tette hozzá -, téged is folyton szekállak. Sőőőőőőt!, mindenkit folyton szekálok! Megvéded az egész kórházat ellenem?
- Nem védek meg én senkit! – mondta idegesen Remy.
- Tőlem a földhöz is verheted magad, akkor is csak jól szórakoznék – mondta vigyorogva House.
- Akkor megértettük egymást? – kérdezte Remy.
- Nem értem, miről beszélsz – folytatta útját a folyosón House. – Csak annyit kérek – mondta, vissza sem fordulva -, hogy ne a takarítóhelyiségben tartsátok a pásztoróráitokat. Az már használva volt! Bár ha megtaláljátok ott Chase férfiasságát, akkor visszaadhatjátok neki! – intett egyet.
- Ez bolond – mondta magának Remy.
- Hallottam ám! – kiáltott vissza House.
- „Bocsánat!”

ʹ͵=====͵ʹ

- Szia – szólította meg Remy a neki háttal álló szőke lányt.
- Szia! – fordult hátra a pulttól Allison. – Mi járatban errefelé?
- Keresek valakit, akinek szapulhatom House-t – felelte.
- Gyere – mondta nevetve Cam, és belékarolt. – Mit csinált megint az a medve? – húzta be a függönyt, és letelepedtek egy ágyra.
- Semmit, igazából, csak hozta a formáját – mondta mogorván Remy.
- Mondtam, hogy ha lehet, ne beszélj vele. Soha. Semmiről – felelte kis mosollyal a szája sarkában.
- Akkor megkérdezné, hogy elvitte a cica a nyelvem? Vagy hogy az egyik barátnőm leharapta?
- Mondd azt neki, hogy éppen csomót kötsz egy cseresznyeszárra.
- Tudod, hogy arra is mondana valamit, amin felhúznám az agyamat.
- Tudom, csak nem szeretném, hogy túl komolyan vedd – mondta sóhajtva Cam. – Mi történt?
- Voltam olyan idióta, hogy megkérdeztem tőle, miért viselkedik ilyen tapló módon mostanában Foremannel. Erre egy perc múlva már három gyerek szaladgált a lábam körül, és Foreman a kandalló előtt ült, pipával a szájában, én pedig a vacsorát vittem oda neki mosolyogva – darálta el egy szuszra a lány.
- Jaj Istenem – mondta nevetve, kezeit összecsapva Allison. – Gondolom gondolatban már elkönyvelte, hogy Kutnerrel vagy együtt, és az új lehetőség megzavarta az agyát.
- Kutner?! – sikoltott fel vékony hangon Remy. – Mit akartok vele?? Nem értem, hogy miért jön mindenki Kutnerrel! Bottal sem piszkálnám meg!
- És Foremant? – kérdezte cinkosan Cam.
- Foremant sem – mondta halkan Remy.
- Haha – veregette meg a vállát. – Na nekem elmondhatod.
- Rendes… pasi – nyögte ki végre, nagy hallgatás után.
- Adok neked tíz dolcsit, ha egy reggel úgy hozod be, hogy fülig ér a szája – mondta neki Allison. – Ha jól belegondolok… Öt év alatt nem láttam nevetni – mondta elkerekedett szemekkel a lányt. – Oké, eltekintve attól, mikor megbetegedett, na de azt ne is emlegessük – mondta behunyt szemekkel.
- Én sem szoktam minden ok nélkül vigyorogni – felelte Remy.
- Te SEM szoktál mosolyogni – mondta Allison. – Látod, még ebben is összeillettek! Kibírtok egy egész napot fapofával!
- House mellett nem nagyon lehet gurulni a nevetéstől – mondta epésen.
- Azért vannak jó beszólásai a vén morgósnak…
- Mi van ezzel a betegséggel? – kanyarodott vissza a témához Tizenhárom, ami igazán érdekelte. – Megbetegedett?
- Egyike volt House betegeinek két évvel ezelőtt, igen – bólintott Cam.
- Mi történt?
- Egy házkutatás alkalmával megbetegedett. A páciensünk nem élte túl, de őt sikerült megmentenünk – mosolygott rá Remyre. – Sokáig még az is kérdéses volt, hogy újra munkába tud-e állni. Komoly agyműtéte volt – mondta elkomorodva a lány.
- Szegény…
- Igen…
- Nem látszik rajta semmi.
- Hatalmas szerencséje volt. Úgyhogy ne vedd komolyan, ha House szekálja. Mindenkivel ezt csinálja, mint már tudhatod – hunyorított rá. – Az egész kórházat nem védheted meg ellene.
- Ő is ezt mondta.
- Tényleg?
- Igen.
- Látnod kellett volna, hogy aggódott Foremanért. Ez már eltéphetetlen szál közöttük, akármelyikük akármit mond is.
- Tehát ne figyeljek oda rá?
- House-ra semmiképpen – kacsintott Allison. – A másikat azonban szemmel tartanám a helyedben…
- Megpróbálom – mondta sóhajtva, és felállt az ágyról. – Már mint nem odafigyelni House-ra!
- Persze, persze – állt fel Cam is.
- Most nincs sok munkád, igaz?
- Eddig nem sok volt – mondta, miközben az osztályon sétáltak. – De persze itt soha nem lehet tudni, mikor zuhan be egy baleset. Bár Isten mentsen, hogy ilyen történjen. De volt olyan, hogy egy esküvőről hoztak be 30 embert. Szalmonella – kuncogott. – A vőlegény és a menyasszony az ágyából veszekedett egymással…
- Kibékültek?
- Hozzánk hozták be a kisbabájukat, mert beletuszkolt egy babot a fülébe – nevetett Allison. – Akkor nem volt vicces, de most már… ott veszekedtek a gyerek fölött, hogy melyikük a hibás. Azt hiszem, ilyen szenvedélyes a szerelmük.
- Szerintem nem húzzák sokáig – mondta Remy.
- Ezek a nagy és hullámzó szerelmek izgalmasak és izgatóak, de valahogy nem hallottam senkiről, akik együtt öregedtek volna meg… Úgy értem, hogy az egyikük meghalt, vagy elsodródtak egymástól… Szerintem az ilyen szerelem nem bírja ki a hétköznapokat.
- Azért kipróbálnád?
- Most már nem – felelte mosolyogva. – Hát te?
- Az én időmbe pont belefér – mondta mosolyogva Remy.
- Ne mondj ilyet – érintette meg a karját Cam.
- Pedig ez az igazság – fogta meg a kezét. – Nekem nem adatik meg a boldog, feledékeny öregkor és az unokák serege. Talán gyerekek serege – tette hozzá -, de nem akarok gyereket, hogy ráörökítsem ezt a szörnyű betegséget. Így hát nincs más hátra – mondta mosolyogva -, minthogy a te gyerekeidet terrorizáljam és tömjem tele édességgel, ha nem látod.
- A tieid, hogy elronts őket – mondta könnyes szemekkel Allison, és megölelte Remyt.
- Jó az ízlésed – szólalt meg mögöttük House, Remyre nézve.
- Mit keresel itt? – kérdezte tőle Cam.
- Jöttem begyűjteni a munkaerőmet.
- Nem csipogott – fogta meg a csipogóját Tizenhárom.
- Nem is csipogtattam – mondta gúnyosan House.
- Mihez kellek?
- Eredj az MR-be, Foreman már repesve vár rád egy csokor virággal és egy vérző fülű beteggel – intett az ajtó felé House.
- És nem szóltál?! – nézett rá megrökönyödve Remy.
- Én gyorsabb vagyok – felelte House.
- Akkor megyek – nézett csúnyán House-ra. – Majd még beszélünk – szorította meg Cam karját.
- Renden – mosolygott rá a lány.
- Én elleszek itt, köszönöm – mondta House. – Na tünés.
- Jól van! – csattant fel 13. Mikor hátranézett, látta, hogy House beszélgetésbe merült Allisonnal, és a lány nyakában lévő láncot morzsolgatja ujjai között.
- Nem kellett volna így beszélned vele – suttogta Cam, felnézve House arcába.
- Csak a szerelem miatt tettem – hunyta be fájdalmas arccal szemeit. – Egy kis zavartalan egyedüllét talán összehozza őket.
- Az MR tényleg nagyon romantikus hely. Nincs is semmi baja a betegnek, igaz? – kérdezte Allison.
- Annyi, hogy egy csúnya szerecsennel van egy szobába zárva. Persze én is mehettem volna, hogy esztétikai élményt nyújtsak… de nem volt kedvem – mondta szemöldökét felhúzva.
- Gonosz vagy!
- Mondj még ilyeneket…!

ʹ͵=====͵ʹ

- Mi a baj? – nyitott be az MR-be Remy.
- Baj? Nincs itt semmi baj – nézett rá meglepetten Foreman.
- De House… utánam jött a Sürgősségire, és azt mondta, vérzik a beteg füle – kémlelt be a vizsgálóba, hogy lássa a pácienst. Az nyugodtan feküdt az MR-ben.
- Sajnálom – mondta neki Foreman. – Úgy látom House most már téged is kezelésbe vett. Ha már itt vagy, nem maradsz?
- Nem értem, hogy mi a baja – huppant le a férfi mellett lévő székre.
- Biztosan észrevette, hogy kopaszodik, és haragban van a világgal emiatt.
- Haha – nevetett a lány, és a szeme sarkából ránézett Foremanre.
- Jól vagy? – kérdezte a férfi.
- Én? … Igen, miért?
- A múltkor nem voltál valami jó bőrben.
- Ó, tudom, de… azóta már túljutottam a nehezén – bólogatott.
- Még mindig beszélhetsz velem, ha gondolod.
- Köszönöm.
- Nincs mit.
- Jaj, elnézést – kapta a szája elé a kezét Foreman, miközben egy hatalmasat ásított.
- Fáradt vagy?
- Most is el tudnék aludni.
- Vegyem át a vizsgálatot? Menj a pihenőbe egy kicsit.
- Á, nem kell, már csak néhány perc…. de azért köszönöm – nézett rá Remyre.
- House akkor is egy idióta – jutott eszébe, hogy átverte a főnöke.
- Mondj valami újat.
- Nem mondok el neki soha többé semmit! Igaza van Allisonnak, még szóba se fogok állni vele ezek után!
- Mi történt, hogy ilyen ideges lettél? – kérdezte.
- Semmi, én…
- A védelmébe vett előttem téged – szólalt meg mögöttük House.
- Csak tudnám, hogy azzal a bottal hogy tudsz ilyen halkan közlekedni! – kiáltott fel Remy.
- Mert olyan légiesen karcsú és könnyed termetem van – emelte fel a fejét House.
- Megvédtél engem? – nézett rá kutatva Remyre Foreman.
- Igen. – válaszolt helyette House.
- Dehogyis! – tiltakozott a lány. – Én csak megkérdeztem, hogy miért szemétkedik veled annyit mostanában.
- Hahó, még itt vagyok! – mondta House.
- Értem – felelte Foreman, még mindig a lányt nézve.
- Én csak megkérdeztem… - nézett már ő is a Foreman szemeibe.
- Értem – bólintott, és még őt nézte.
- Mondtam, hogy a vérvizsgálatot is meg kellene csinálni? – tett le egy fiola vért az asztalra House. – Megcsináljátok?
- Igen – felelték egyszerre.
- Gondoltam – mondta a bajsza alatt vigyorogva House. – És ne felejtsd – hajolt oda Tizenhármas füléhez -, mit mondtam a takarítóhelyiségről. – Ezután sarkon fordult és kiment. Miután bezárta az ajtót maga mögött, csettintett egyet és fütyörészve elindult a folyosón. – Én most nem mennék be oda – akasztotta meg botjával a folyosón az MR felé tartó Kutnert.
- Miért?
- Elektromos feszültség. Nagyon szikrázik – rázta a fejét. – Nehogy olyat láss, amit nem kellene. A vérvizsgálat készen van már?
- Most fejeztük be Taubbal.
- Ez remek. Akkor irány az iroda.
- Szóljak Foremannek?
- Ő most elfoglalt.
- És Tizenhármas?
- Fiam, te mindig ennyit kérdezősködtél? – nézett rá csodálkozva House. – Azt mondtam, az irodába, most. Mi van veled? – kocogtatta meg botjával finoman Kutner fejét.
- Hé! – kapta el a fejét.
- Nálad még Chase is értelmesebb volt, pedig őt már teljesítmény alulmúlni – csóválta a fejét House. – Gyerünk, gyerünk! – legyezgette az iroda irányába Kutnert.
- Oké, én csak… Foreman van benn az MR-ben, nem igaz?
- Mégis pislákol valami fény az agyad mélyén – bólintott elismerően House.
- Tehát van ott valami… vagy valaki! Valaki, akit nem lehet látnom!
- A kérdés csak ennyi: akarsz még holnap is itt dolgozni?
- Igen, miért? – nézett rá értetlenül Kutner.
- Akkor húzzál már az irodába be!! – kiáltott rá közelről House, hogy Kutner visszahőkölt. – Hát még ilyet?! – nézett körbe a folyosón. Ekkor kilépett az MR-ből Remy, majd utána Foreman. A lány haja össze volt kuszálva…
- Te idióta – mondta Kutnernek fáradt hangon House.
- Őket nem lett volna szabad látnom?
- Az egésznek annyi volt a lényege, hogy titokzatoskodom, te meg elzöldülsz. De így már… - legyintett, és előkotorta a Vicodinos dobozát. – Látod? Még a lábam is megfájdul beléd – mondta, és belökött a szájába egy gyógyszert.
- Szóval akkor nincs köztük… semmi?
- De. Persze hogy van. Én meg hagyom, hogy az MR-ben csinálják, mert én vagyok a pornó Mikulás.
- Hová mennek? – kérdezte Kutner, nem törődve House szavaival.
- Vérvizsgálatot végeznek.
- De azt mi már megcsináltuk!
- Én is tudom, te is tudod. Ők nem tudják.
- Akkor miért…?- nézett rá csodálkozva Kutner.
- Mert nem bízom bennetek – nézett a távolodó alakokra House. – Ti biztos elbaltáztatok valamit, amit ők észrevesznek. Ha nem fognak egyezni az eredmények, hullani fognak a fejek, mint ősszel a legyek!
- Szóval össze akarod hozni őket! – csattant fel Kutner.
- És az neked miért fáj?
- Engem bezzeg nem akartál összehozni vele!
- Dehogynem! – tiltakozott House.
- Mikor?
- Na jó, nem vele akartalak összehozni… mit gondolsz, miért vagy mostanában Taubbal párban? – kérdezte, és ott hagyta a folyosón Kutnert.
- Micsodaaaa?!?! – sietett főnöke után, miután magához tért.
...
Belépés
Mentett bejegyzések
Mini-chat
Twitter
Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 9
Társoldalak

Keresés
Oldal Információ

Szerkesztő: Drusilla, Kata

Téma: Olivia Wilde, House M.D.

Cím: www.oliviawilde.ucoz.net

Kapcsolat: drusilla©vipmail.hu

Verzió: 4.

Böngésző:Mozilla Firefox és Internet Explorer

Felbontás: legalább 1024x768

Nyitás: 2008.06.29 - 2010.02.05 extra.hu

ucoz: 2010.02.05 -

Statisztika
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Országok
free counters
Jogi nyilatkozat
Az Olivia Wilde oldal saját készítésű szöveges és képi anyagainak részben, vagy akár teljes egészében történő lemásolása, bárhol máshol való feltüntetése a szerző írásos engedélye nélkül a szerzői jogvédelem értelmében jogsértő, ezért jogi következményeken vonhat maga után.
Copyright MyCorp © 2024Ingyenes webtárhely uCoz