Vasárnap, 2023-05-28, 9:09 PM
Üdvözöllek Vendég Öltöző (3.)- Remy! – szólt Allison a mellette elsuhanó lány után.- Á, szia, Allison! Ne haragudj, el vagyok bambulva. - Semmi gond. Veled? Mi ez a levertség? - Ez egy nehéz éjszaka nappala – fonta maga köré karjait a lány. - Hogyhogy műtősfelsőben vagy? – csodálkozott Allison. - Egy kicsit….véres lett az eredeti felsőm – válaszolta szomorúan. - Kezdő vagy még, úgy látom – ölelte át a vállát. – Mostantól mindig tarts egy váltás ruhát a szekrényedben. Na gyere, rád adom az enyémet – nevetett. - Ó, tényleg megtennéd értem? - Még szép. Mi nők tartsunk össze! Bár lehet, hogy lötyögni fog rajtad egy kicsit a ruha – mérte végig Remyt. - Hát, tudom hogy gebe vagyok, de nincs kedvem enni… - Biztos minden rendben? - Persze, persze – mosolyodott el halványan. Időközben oda értek Cam öltözőjéhez. Odabent nem volt senki. - Gyere, a szélső az enyém – intett a lánynak. – Ez a menekülőfelsőm, én csak így hívom – tartotta lány felé egy zöld, V-kivágású felsőt. - Jó a színe, szeretem a zöldet – vette a kezébe. - Örülök – mosolygott rá Cam. - Ajj, de jó lesz – vette le a köpenyét Remy. – Olyan fura anyaga van ennek a cuccnak – bújt ki a műtős szerkóból. – Ó jaj, ez kasmír? És ez a menekülőfelsőd??? – ámuldozott, végigsimítva a puha anyagon. - Mert megérdemlem – nevetett Allison. – Ott a tükör hátul – mutatta a lánynak. - Köszi – indult el. – És, hogy lehet, hogy ráérsz felöltöztetni engem? - Volt egy elég nehéz betegem, kaptam egy óra szünetet – sétált beszéd közben Remy után. - Mi történt? - Tudod, nem szeretném kiteregetni, de egy végstádiumú Huntingtonos beteg volt. Szegény – csóválta a fejét szomorúan Allison. Remynek a mondat végén összecsuklott a térde, Cam úgy kapott utána, hogy megtartsa. - Jól vagy?? – ültette le a padra. - Jól, jól, én csak… - fordította el a fejét Allisontól. - Remy – szólalt meg halkan Allison. – Ez volt az a rossz vérvételi eredmény, igaz? Huntingtonos vagy? - Igen – válaszolta elhaló hangon Remy, lassan visszafordítva a fejét. Könnyes volt az arca. – Amber halálakor csináltattam a tesztet. House már korábban is elvégeztette, persze a megkérdezésem nélkül – szipogott -, de akkor nem néztem meg az eredményt. - És vannak már…? - Tünetek? Néha. Néha remeg a kezem, vagy nem tudok jól fogni… De hidd el, ez nem akadályoz a munkámban! – bizonygatta hevesen. - Tudom, hogy nem veszélyeztetnél senkit – ölelte át. Remy a vállára döntötte a fejét. – Tudod ugye, hogy ez nem a vége mindennek? Vannak programok, gyógyszerek, terápiák… Csoportod van? - Csoport? - Igen. Huntingtonosoknak. - Nem, dehogy, én… – húzódott el. - Pedig hidd el, segítene, ha találkoznál olyanokkal, akik ezzel a betegséggel élnek. - Láttam édesanyámat, elég volt nekem annyi – mondta keserű hangon. - Mikor halt meg? - Még kiskoromban. - Neked kell a legjobban tudnod, hogy azóta mennyit fejlődött az orvostudomány – vigasztalta Cam. – Nem adhatod fel, mikor még el sem kezdted a harcot! - De mindent elvesz tőlem, érted?! Mindent! Ha már remegni fog a kezem, nem lehetek orvos, és akkor mit csináljak?? Egész életemben orvos akartam lenni. És tessék, végigjártam az iskolákat, és mikor elkezdhetnék dolgozni… - fulladt a hangja zokogásba. - Ne, ne, neee – ringatta a lányt. – Ne keseredj el! Jaj, ne, hallod?! Remy hirtelen átölelte Allisont, és szorosan fogta. Csak zokogott, rázta a sírás. - Jól van, jól…. – csitította Cam, a hátát simogatva. - Nincs semmi jól… Nincs senkim… Nincsenek szüleim, nincsenek barátaim, egy éve nem randiztam, soha nem lesz senkim… - Úristen, hogy mondhatsz ilyet?? – húzódott hátrébb Cam, hogy lássa 13 arcát. – Mi az, hogy nincsenek barátaid? És én ki vagyok? – mosolygott, letörölve a könnyet Remy arcáról. – És fogsz még annyit randizni, hogy eleged is lesz belőle! - Mmm – legyintett lemondóan a lány. – Nem hiszem. - Most nem, mert letörtél, mint a bili füle. - Fúúú – törölgette le az arcát Remy. – Istenem, hogy nézhetek ki… - Szép vagy – mosolygott rá Cam. - Ne haragudj, hogy téged terheltelek ezzel. Neked mondtam el először – tette hozzá halkan. - Nem terheltél. Örülök, hogy megosztottad velem. De ezt miért kell a szádba rágni? Félsz tőlem?? - Dehogy félek! Csak nem szeretném lelombozni a kedved a saját bajaimmal. - Ezért vagyunk barátok. Ne félj, biztos lesz nekem is ilyen napom! – legyintett nevetve Allison. - Inkább ne legyen – simogatta meg a vállát. - Jó is lenne – válaszolta Cam. – Még van időm egy kávéra – nézett az órára -, eljössz velem? - Az most egy kis életet lehelne belém – bólogatott Remy. - Gyere, menjünk – állt fel Allison. – Jól áll neked ez a cucc –nézett végig Hadley-n. – Tudod mit? Neked is adom! – mosolygott. - Áááá, most tényleg? – fogta meg a felső alját Remy. - Tényleg. - És ha ma kell egy menekülőfelső? - Akkor imádkozz, mert megtalállak – tessékelte ki az öltöző ajtaján Remyt. |
|
||||||||||||||||||||||||
Copyright MyCorp © 2023 | Ingyenes webtárhely uCoz |