Szombat, 2023-12-02, 8:37 AM
Üdvözöllek Vendég Remy gondolatai (4.)Remy megállt a Sürgősségi ajtajában, onnan kereste tekintetével Allisont.Végül meglátta, egy ágy mellett állt, és éppen lehajolt a betegéhez. - Milyen szép – mélázott el Remy. Szemeivel végigmustrálta Cam alakját. A lánynak elszabadult egy tincse, ahogy előrehajolt, azt tette most a füle mögé türelmetlen mozdulattal. Hadleynek kiszáradt a szája attól a gondolattól, ami az imént suhant át rajta: Azt látta maga előtt, ahogyan odalép Allisonhoz, megérinti az arcát, majd megcsókolja. Kezeivel végigsimít annak haján, majd lecsúsztatja kezeit a derekára, és magához szorítja az ellágyuló testet, amíg úgy nem érzi, hogy szinte egyek, és már nem lehet megkülönböztetni Allison szívének a dübörgését az övétől… Ekkor arra riadt fel, hogy egy elhaladó ápoló meglökte a vállát. Gyorsan szedte a levegőt, és rázta a hideg. Újra megkereste Allisont tekintetével; a lány ekkor már egy nővérrel beszélt. Még mindig nem vette észre a rá irányuló szempárt. Remyt most ismét elragadta a képzelete. Allison kibontott hajjal állt előtte, meztelen felsőteste előtt két keze összefonva, a vállait fogta, hogy eltakarja melleit. - Most mi lesz? – kérdezte őt. - Semmi olyan, amit nem akarsz – lépett közel hozzá. - Nem szabadna itt lennem – mondta Cam. - Szeretnél elmenni? - Nem tudom – felelte halvány mosollyal. Remy kinyújtotta egyik karját, és ujjával végigcirógatta Allison nyakát majd vállát. Még közelebb húzódott, és apró csókokkal illette a lány állát. Lejjebb haladván a nyakát csókolta, csiklandozta nyelvével; majd a kulcscsontját. Allison karjai kissé lejjebb csúsztak a vállairól; mellkasa hullámzott. Remy két kezét Allison nyakától indulva végighúzta vállain, elérve a két, még mindig kapaszkodó kézhez. Megpróbálta elválasztani kezeit a vállától, de Allison nem engedte. Remy ekkor odahajolt, és végigfutatta nyelvét Allison ajkain, majd harapdálta – szívogatta azokat. Ezután egyik kezével Allison meztelen hátát simogatva, csókolni kezdte a mellkasát, ameddig az összefonódott kezek engedték. Már percek óta tarthatott ez; hol az ajkait harapdálta, hol a mellkasát csókolta. Remynek éveknek tűntek a percek. Minden egyes porcikája reszketett és égett a vágytól. Allison ekkor sóhajtott egyet, és lassan leengedte karjait maga mellé. Felemelte Remy arcát a magáéhoz, és megcsókolta a lányt. Remy eközben a lány csípőjére tette a kezét, és lassan elindult felfelé, hogy megérinthesse Allison immár nem takargatott melleit,… - Remy! Jól érzed magad? Nem vagy lázas? Tüzel az arcod – érzett egy hűvös tenyeret a homlokán. - Ó, Allison! Nem, nem vagyok lázas, csak melegem van – mosolygott rá zavartan, az iménti gondolatoktól. - Miért vagy itt? - Öhm, egy kórlap kellene, azt hiszem – próbálta összeszedni magát. - Kié? - Tessék? - Kinek a kórlapja? – mosolygott rá Cam. - Ó! Mr., Mr…, Mr. Bronson, igen. - Oké. Megkeresem neked, jó? – érintette meg Remy vállát. - Jó, nagyon jó – rándult össze az érintéstől. Cameron távolodó alakját figyelte. Szíve hevesen vert, és elszorult arra gondolatra, hogy még sosem hallott arról, hogy Allisonnak lány is tetszett volna. Ami késik, nem múlik – próbálta vigasztalni magát, de valahogy nem sikerült ezzel lelket öntenie magába. - Tessék, itt van – nyújtotta felé a kórlapot Allison. - Köszönöm, rohanok is, Foreman már biztos türelmetlen – mosolygott rá. - Képzeld, olyan fura volt – húzódott közel hozzá Cam -, az imént úgy éreztem, hogy valaki majd’ felfal a tekintetével – suttogta bizalmasan. – De nem láttam senkit, aki engem nézett volna, vagyis téged láttalak egyedül, de biztosan nem te voltál – nevetett Remy fülébe. - Én? – kacagott fel erőltetetten Remy. – Én biztos nem! Csak azért néztelek, hogy mikor tudnálak elkapni a kórlap miatt. - Azt hittem beszélni akarsz velem – húzódott hátrébb Cam. - Persze, azt is – sietett a helyesbítéssel Remy -, de tudod milyen Foreman! - House sem lesz lazább, vagy már elfelejtetted a régi világot? - Nem felejtettem el House-t – mondta keserűen, az Allison nyakában lógó gyűrűre nézve. - Jól van, látom mehetnéked van – nézett kutatóan barátnőjére. - Nem, csak… vinnem kell ezt – mutatta fel a kórlapot -, de tényleg csak emiatt… - Oké, menj, menj, majd még beszélünk – engedte el Allison. - Köszi. Szia! – intett neki Remy, elindulva a folyosón. - Elnézést! – szólított meg egy ápolónőt kicsit odébb a folyosón. – Ezt visszavinné nekem a Sürgősségire? – adta oda neki a kórlapot. – Véletlenül hoztam el, nincs szükségem rá. - Persze – felelte az ápolónő. - Köszönöm. – Remy tovább ment a liftek felé. A nyakláncát morzsolgatta elgondolkodva. |
|
||||||||||||||||||||||||
Copyright MyCorp © 2023 | Ingyenes webtárhely uCoz |